A karbantartás átformálása

A feldolgozóipar tőkeigényes ágazat, jelentős CO2-lábnyommal. A Párizsi Éghajlatváltozási Megállapodás célkitűzése, miszerint röviddel az évszázad közepe után nettó nulla CO2-kibocsátást kell elérni, teljesen átalakítja az ipari gyártás menetrendjét, és a jövőben a tőkeallokáció jelentős részét fogja meghatározni. Bár a CO2-kibocsátás jelentős csökkentésére az átalakítások és az életciklusuk végén lévő eszközök cseréje jelentik a legjobb lehetőséget, a rövid távú siker érdekében egy egyszerűbb megközelítést is meg kell (és meg lehet) fontolni.

A világ teljes energiafogyasztásának összesen 20%-át (103 EJ) a súrlódás leküzdésére fordítják. A fejlett tribológiai technológiák bevezetésével a CO2-kibocsátás globálisan akár 1460 Mt CO2 -vel is csökkenthető, és rövid távon 450 000 millió euró költségmegtakarítás érhető el. Hosszabb távon a csökkenés elérheti a 3140 Mt CO2-t, a költségmegtakarítás pedig a 970 000 millió eurót [1].

A súrlódáscsökkentésre és kopásvédelemre szolgáló új felület-, anyag- és kenési technológiák kihasználásával a gépek és egyéb berendezések súrlódása és kopása miatt fellépő energiaveszteségek világszerte hosszú távon (15 év) 25%-kal, rövid távon (8 év) pedig 10%-kal csökkenthetők [1].

Az új felületi és anyagtechnológiákba történő beruházások, az élettartam végén járó eszközök cseréje, és egyéb kiadások általában hosszútávú üzleti és (CAPEX) stratégiai tervek részét képezik. A rövid távú nyereséget a jelentős súrlódáscsökkentésre és kopásvédelemre tervezett kenési technológiák alkalmazásával érik el. Ilyenkor üzleti érvekkel kell alátámasztani a CO2-kibocsátás csökkentését, miközben a teljes tulajdonlási költséget (TCO) is csökkentik.

A rossz kenés a csapágyak idő előtti meghibásodásának több mint 36%-áért felelős, és akár 40%-kal befolyásolhatja ( negatívan ) a karbantartási költségeket, a nem tervezett beavatkozás, és a rövidebb csapágyélettartam ( MTBF ) miatt [2]. A súrlódás általában ( és különösen a korai meghibásodások ) negatívan befolyásolhatják a gyártóipar teljesítményét és megbízhatóságát, ami alacsony teljes berendezéshatékonyságot (OEE), alacsony üzemi nyereséget és a befektetett tőke alacsony megtérülését eredményezi.

A kifejezetten súrlódáscsökkentésre és kopásvédelemre tervezett kenési technológiák minden gyártócég vezetőjének napirendjén előkelő helyet kell elfoglalnia, mivel ez hozzájárul a CO2-kibocsátási célok eléréséhez, csökkenti a teljes tulajdonlási költséget, és ezáltal javítja a részvények értéket.

[1] Holmberg K, Erdemir A. A tribológia hatása a globális energiafogyasztásra, költségekre és kibocsátásokra: 263-284 (2017)

[2] SKF