A Pareto-elv alkalmazása a karbantartásban

A legtöbb ipari üzemben, legyen az nagy vagy kicsi, egy visszatérő mintázat figyelhető meg: a meghibásodások és az állásidők nagy részét néhány probléma okozza. Ezt a jelenséget általában a Pareto-elv (gyakran 80/20-as szabálynak is nevezik) írja le, és ez a kenéskezelés szempontjából is nagyon fontos.

A pontos arány üzemenként, iparáganként és adatbázisonként eltér, de az alapelv ugyanaz marad: a meghibásodások, leállások és karbantartási munkák aránytalanul nagy hányadát általában néhány domináns ok okozza.

Ha a karbantartó csapatok megértik, melyik meghibásodási módnak van a legnagyobb hatása, javíthatják a megbízhatóságot, csökkenthetik a munkaórák számát, és közelebb kerülhetnek az ideális karbantartási állapothoz, amelyben az eszközök maximális teljesítményen működnek: az optimális referenciaállapothoz (ORS).

Pareto elv a gyakorlatban

• A hibaesemények többségét általában egy-két tényező okozza.
• Egy viszonylag kis számú gépcsoport gyakran az összes állásidő aránytalanul nagy részéért felelős.

Ezek az arányok ritkán pontosan 80/20-asak, de megfigyelhető bennük a minta, és ez elég ahhoz hogy indokolják hogy priorizáljunk.

A kent eszközök meghibásodásának 3 legfőbb, de befolyásolható oka

1. Szennyeződés

A csapágyak idő előtti meghibásodásának elemzései következetesen azt mutatják, hogy a szennyeződés a korai meghibásodás egyik fő oka. Hasonló mechanizmusok érvényesek más kenésben résztvevő alkatrészekre is, például a láncokra és a hajtóművekre.

A szennyeződés, a nedvesség és a tisztítószerek bejuthatnak az a kenőanyaggal kent felületre, és roncsolhatják a kenőfilmet. Még a mikroszkopikus részecskék is elegendőek ahhoz, hogy kopást, felületi károsodást és gyorsított fáradást okozzanak.

Mivel a szennyeződés külső zavaró tényező, speciális megelőző intézkedéseket igényel, például hatékony tömítést, tisztaságot és ellenőrzött kenési folyamatokat.

2. Helytelen vagy elégtelen kenés

A szennyeződés mellett a helytelen kenés is jelentős és nagyrészt befolyásolható oka a korai meghibásodásoknak. Az iparágban végzett, a csapágyak korai meghibásodásait elemző vizsgálatok szerint a kenéssel kapcsolatos problémák az esetek körülbelül 40–50%-át teszik ki, az alkalmazástól és az üzemi körülményektől függően.

A helytelen kenés – legyen az alkalmatlan, túlzott vagy túl kevés kenőanyag, helytelen viszkozitás – rontja a kenést. A túl vékony kenőanyagréteg határkenéshez és adhéziós kopáshoz vezet, míg a túlzott viszkozitás növeli a súrlódást, további hőt generál és felgyorsítja a kenőanyag lebomlását.

Ezek a meghibásodások nagy mértékben kezelhetők a megfelelő termék kiválasztásával, a helyes adagolással és a kenési feladatok következetes végrehajtásával.

3. Összeszerelési és beállítási hibák

Az összeszerelési és beállítási hibák ritkábban fordulnak elő, mint a kenéssel kapcsolatos problémák, de gyakran aránytalanul nagy hatással vannak az alkatrészek élettartamára. A csapágy illesztésének, a tengelyek beállításának vagy a fogaskerekek kapcsolódásának kis eltérései növelik az adott ponton való igénybevételt, csökkentik a hatékony filmvastagságot és felgyorsítják a korai meghibásodást.

Pareto elv alkalmazása a meghibásodásokra

Összességében a szennyeződés, a kenéssel kapcsolatos problémák és az összeszerelési/beállítási hibák jelentik a legnagyobb csoportot a kent eszközök meghibásodásainak vezető okai között. Ez a csoportosítás világosan illusztrálja a Pareto-elv gyakorlati jelentőségét a karbantartás és a megbízhatóságra irányuló mérnöki munka területén.

Az anyagfáradás továbbra is jelentős meghibásodási tényező, de általában a hibás kenés, bejutó szennyeződés vagy aránytalan terhelés végső eredménye. Ezért a fáradást itt elsősorban eredményként kezeljük, nem pedig közvetlen karbantartási tényezőként.

Néhány, meghatározható, ellenőrizhető meghibásodási tényezőkre összpontosítva a karbantartási csapatok a megbízhatósági problémák aránytalanul nagy részét tudják eliminálni – ez a Pareto-elv alkalmazása a kenéstechnikában.

Hogyan lehet meghatározni a 20%-ot a termelő üzemben? 

A Pareto-elv valódi ereje abban rejlik, hogy segítségével felismerhetjük azt a néhány tényezőt, amelyek a legtöbb problémát okozzák. A gyakorlatban ez komplex állapotfigyelés nélkül is megvalósítható. A karbantartási csapatoknak a következőket kell megfigyelni :

1. A karbantartási naplókat és az állásidő-nyilvántartásokat elemezzük

   – Mely eszközök hibásodnak meg az átlagosnál gyakrabban, vagy okoznak aránytalanul hosszú állásidőt?

   – Az ismétlődő problémák (pl. a láncok gyors megnyúlása, a hajtóművek szivárgása vagy a csapágyak túl korai meghibásodása) általában a 20%-ra utalnak.

2. A meghibásodások csoportosítása

   – Csoportosítsa a meghibásodásokat kategóriákba szedve: szennyeződés bejutás, kenési problémák, összeszerelés/beállítás hibák, túlterhelés, korrózió stb.

   – A legtöbb üzemben két vagy három kategória okozza a meghibásodások legnagyobb részét.

3. Állapotfelmérés elvégzése

   – A kenési folyamatok, a kenőanyag kiválasztás és adagolás, részletes felülvizsgálata objektív képet ad a kockázatokról.

   – Az állapotfelmérés gyorsan megmutatja, hol vannak a kenési pontok túl- vagy alulkenve, mely termékek nem megfelelőek, és hol a legnagyobb a szennyeződés kockázata.